Fenntartható fejlődés2016 január 24

Nincs elég kényszer a fenntarthatósághoz

Nincs elég kényszer a fenntarthatósághoz

Tavaly a fosszilis tüzelőanyagokkal 35,5 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátott ki a világ. Mivel a fosszilis ásványvagyon kimerülése nem fenyeget a közeljövőben, a globális felmelegedés megfékezése az emberiség saját elhatározásán múlik. Mindenesetre globális megállapodásra és hihetetlen gyors cselekvésre van szükség. (piacesprofit.hu)

Az elsődleges energiaforrások globális felhasználása rendületlenül növekedett az elmúlt évtizedekben. Míg 1990-ben 8,1 milliárd tonna olajegyenértéket fogyasztott a világ, 2013-ban már 12,8, tavaly pedig 12,9 milliárdot.

– Minden évben nőtt a fogyasztás, kivéve 2009-ben, de az átmeneti megtorpanásnak bizonyult – mondja Drucker György, az energiainfo.hu vezető elemzője.

Az energiaforrások legnagyobb részét 2014-ben még mindig a fosszilis források, jelesül elsősorban az olaj adta – 4,2 milliárd tonna –, ezt követik a szénféleségek összesen 3,8 milliárd tonna olajegyenértékkel, és a földgáz 3 milliárd tonna olajegyenértékkel. A sor végén kullognak a nukleáris források 0,57 milliárd tonna olajegyenértékkel.

Az említett, összehasonlításra alkalmas tüzelőértékeket naturális mennyiségekre lefordítva azt látjuk, hogy a globális gazdaság energiaigényét 2014-ben  mindenekelőtt a 88,6 millió hordó napi olajkitermelés, a 3400 milliárd köbméter földgáztermelés, valamint a 8,1 milliárd tonna széntermelés fedezte. Ezeknek a forrásoknak a felhasználásával tüzelőanyagként pedig a világgazdasági össztermék mellett létrehoztunk 35,5 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást is. Ez pedig aggasztó. Optimista várakozások szerint a jövőben a mennyiség nem nő, de ehhez az kell, hogy az energiaigényes iparágakat háttérbe szorítsuk, a megújuló források további intenzív kihasználását ösztönözzük, illetve növeljük minden területen az energiahatékonyságot.

– Más reményeket nem táplálhatnak a klímavédelemért aggódók, ugyanis a fosszilis ásványvagyon kimerülése nem fenyeget a közeljövőben – teszi hozzá Drucker György, aki szerint – bár a készleteink végesek – a jelenlegi kitermelési szinten maradva még nem kongatják meg elég erősen a vészharangot.

A BP összefoglaló statisztikai adatai szerint 2014 végén a Föld nyersolajipari vagyona 1700 milliárd hordót tett ki, ami – változatlan kitermelés mellett – további 52,6 évig fedezi a szükségletünket. A földgáz tekintetében még nagyobb a tartalék: 187 ezer milliárd köbméter áll szemben az éves termelt mennyiséggel, vagyis változatlan feltételek mellett még 54,1 évre elég. Ami pedig a szenet illeti, a vagyon/termelés mutató gyakorlatilag a duplája a szénhidrogéneknek, miután globálisan 891,5 milliárd tonna összes szénféleség (feketeszén, barnaszén, lignit) termelhető ki csak a már ismert előfordulási helyekről és technológiákkal, ami közel 110 éves ellátottságot jelez.

Rajtunk múlik

Mivel a felmelegedési folyamat megállítását mindenképpen muszáj drasztikus lépésekkel megkezdeni, fokozni kell a klímaváltozás elleni küzdelem intenzitását. A fent idézett számokból is világos, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása azért nem fog csökkenni, mert a fosszilis készletek kimerülnek. Ebből pedig az következik, hogy a fogyasztást kell radikálisan visszafogni, ami nem könnyű.

– A jelek szerint nehéz megszabadulni a bevett reflexektől, amelyekkel a jelenlegi fogyasztási szokásokat konzerválja a világ. Az IMF számításai szerint idén 5300 milliárd dollár összegben támogatják a világ országai az energiaféleségeket. Ez az érték – az energiaféleségek tényleges előállítása plusz a negatív externáliák költségeinek a fogyasztói áraktól való különbsége – 2011 óta megkétszereződött, és meghaladja az egészségügyre fordított globális kiadásokat– emeli ki a szakértő.

A környezetterhelés csökkentését szolgáló adó helyett tehát valójában a hagyományos energiatermelési szerkezetet dotálja a világ, az élén Kínával, az Amerikai Egyesült Államokkal és Oroszországgal.

Pedig az országok egyre nagyobb hangsúlyt próbálnak fektetni az energiaszektoruk átalakítására és a megújuló energiaforrások kiaknázására.

– Az új beruházások hatvan százaléka a megújuló energiaforrásokba irányul, ennek pedig részben az az oka, hogy ezeknek az energiaforrásoknak a költséghatékonysága az elmúlt öt évben óriásit javult – hangsúlyozta Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) divízióvezetője nemrég egy budapesti konferencián.

A kínai gyártók a napelemek terén is jelentős pozícióra tettek szert – Dél-Kínában például ma már másodpercenként négy napelemet gyártanak –, aminek köszönhetően nagymértékben csökkent a napelemek ára. A szélenergia tekintetében a technológiai fejlődés hozott óriási előrelépést. Itt az volt a cél, hogy a szerkezetek gyengébb szélben nagyobb teljesítményre legyenek képesek.

– Így nem kell kipakolni a világ végére a szélenergia-projekteket, ráadásul a hatékonyság javulásával magasabb megtérüléssel számolhatnak a beruházók – emelte ki a technológiai újításokat Varró László.

Teljes cikk >>

Forrás: piacesprofit.hu


NRGENS