Számukra a technológia integráns része a mindennapi környezetnek, nem kell nekik semmiféle „mentális szaltó” ahhoz, hogy találkozzanak az újdonsággal. Többé-kevésbé ez a meggondolás vezette egy kis bostoni vállalat kutatóit arra, hogy a LEGO Tanulmányi Intézettel együttműködve szóhoz juttassák a legkisebbeket a KIDS projekt keretében.
„Egy sor kutatásról van szó, amelyet az egész világ iskoláiban folytatunk, azért hogy megtanuljunk valamit a gyerekektől” mondta Neela Sakaria a Latitude I alelnöke. „Nem kétséges, hogy ezek a született digitálisok a jövő igazi építői. Kiinduló pontjuk jóval előrehaladottabb a mienknél: életüket egy olyan világban kezdték, amelyben az internet integrálódott a napi tapasztalatokba, nemcsak a mobil technológiákon keresztül, hanem olyan azonosító rendszerek által is mint például a rádió frekvenciák. A technológiára úgy tekintenek, mint majdnem emberire, és megértik a szerkezeteket, játékokat és programokat, amelyek potenciálisan meg tudják oldani korunk néhány legnagyobb kihívását.” Példaként felsorolja A „Robots@School”, a „ Children’s Future Requests for Computer and the Internet, vagy a „Trash to Treasure” egyfajta játékát, amelyben a kincs a reciklálás és a hulladék kezelés stratégiájának felismerése.
Hirdetés
A Robots@School 2 tanulmányában 350, 8 és 12 év közötti gyerek vett részt Ausztráliából, Franciaországból, Németországból, Dél-Afrikából, az Egyesült Királyságból és az USA-ból. A gyerekektől azt kérték, hogy képzeljenek el egy olyan helyzetet, amelyben a robotok a napi élet szerves részévé válnak. A feladat az volt, hogy találjanak ki egy történetet (írásban, rajzban vagy mindkettőben) helyezzék el ezeket az iskolában vagy otthon. A kutatók olyan témákat határoztak meg, mint az ember és robot kapcsolatának természete, vagy közös tevékenységük típusai.
Bár néhány gyerek a robotokat szuperhősöknek vagy sci-fi figurának tartotta, azaz a sci-fi, a többségük „emberszerű” társaknak képzelte el ezeket, amelyekkel azonosulni lehet. A robotoknak olyan képességet tulajdonítottak, hogy tudnak beszélni és természetességgel kommunikálni, mintha jó adag hasznos ismeret és az intelligencia velük születetett adottság lett volna. Három gyerek közül kettő eleve azzal számolt, hogy történeteik szereplői képesek az emberek jó barátai lenni.
Sakaria szerint az a vonzódás, amelyet a gyerekek táplálnak a robotok iránt ezeknek, a szerkezeteknek intelligenciájából fakad, nem az újdonságukból.. „ A született digitálisok motiváltak abban, hogy ugyanolyan mértékben tanuljanak, mint ahogy szórakozni támad kedvük” mondta Bo Stjerne Thomsen a Lego Intézet kutatási igazgatója. A begyűjtött történetekben- folytatta az igazgató- a gyerekek nem választanak a játék és a tanulás között. Ellenkezőleg, megtanultak könnyedén mozogni a kettő között, gyakran leírnak olyan eseteket, amikor a két vonatkozás együtt létezik. Egy matematikai feladatból például egy játék jön ki, vagy egy kis erőd építése nevelési folyamattá válik.
A Robots@School második tanulmányában a kutatók azt kérték a gyerekektől, irjanak le olyan valamit, amit szeretnének, de sem az internet, sem a számítógép ma még nem képes teljesíteni. A leírásokból kiderült, hogy a korlátok a virtuális és a fizikai világ között egyre gyengébbek, egészen mindkettő eltűnéséig. „ A néhány évvel előtthöz képest kölcsönhatásunk a technológiával sokkal intimebbé és személyesebbé vált, ha korábban az egérre és a klaviatúrára korlátozódott, ma belépnek a játékba a gesztusok, a tapintás és a hang” –magyarázta Sakaria
A KIDS kutatói azt is elemezték, hogy a digitális környezet miként befolyásolja ma a gyerekek játékát. Az első érdekes tapasztalat a „megosztás” tendenciája, amikor magukévá tesznek egy mentális magatartást, amit angolul Sharism-nak neveznek. Egy egyszerű elv körül mozgó filozófiáról van szó: „Adj többet, többet kapsz cserébe. Többet osztasz, többet osztanak meg veled”.Sakaria szerint a gyerekek ösztönösen értik ezt az elvet.
Bo Stjerne Thomsen szerint a gyerekek képessége a virtuális élmények elképzelésére, hozzájárulhat a már meglévő kezdeményezések javításához, vagy újabbak kitalálásához. Erre példa az EVOKE 4 program, amelyet a Világbank Intézet fejlesztett ki azzal a céllal, ösztönözze a résztvevőket, hogy kigondoljanak és alkalmazzanak megvalósítható megoldásokat az emberiség nagy problémáira.
Egy másik program a Localocracy 5, az „online város” amely összekapcsolja a polgárokat a kormányokkal elősegítve az átláthatóságot és a nyilvános vitákat azzal a céllal, hogy motiválja a civil elkötelezettséget mind online, mind azon kívül. Nem kevésbé fontos a „Trash to Treasure” program, amely arra hívja fel a gyerekeket, hogy kutassanak fel új stratégiák, amelyek jobbá tennék planétánkat.
Kapcsolódó cikkek:
MÁS ENERGIÁK