A fosszilis energiahordozók jellemzői, hazai készletek és lelőhelyek. Kézenfekvő emberi tulajdonság nyomait vélhetjük felfedezni abban, hogy a elsődlegesen olyan energiaforrások felhasználását helyezzük előtérbe, amely a könnyen és nagy mennyiségben kiaknázható és a lehető legnagyobb gazdasági előnyök származnak belőle. Ez az emberi tulajdonság logikus, de korlátai és hátrányai is vannak. Amikor erre rádöbbenünk,még kifogyásuk előtt felmérjük készleteinket és megpróbáluk kiszámítani, meddig folytatható ilyen irányban a növekedés.
Az alapvető fosszilis energiahordozók
A fosszilis energiahordozók évmilliók során növényi és állati maradványok levegőtől elzárt bomlása során keletkező nagy energiasűrűségű főként szén és hidrogén tartalmú vegyületek. Halmazállapot szerint lehet szilárd (szén, lignit), folyékony (kőolaj), vagy gáznemű (földgáz).
1) Szén
A szén a Föld fosszilis energiahordozói közül a legjelentősebb, a feltárt készletek 75%-át képezi. A szénelőfordulások minőségükben nagyon különbözőek, fűtőértékük 20.000-32.000 kJ/kg közt változik. A legjobb és legősibb szénfajta az antracit ásvány (vagy fekete kőszén), mely csaknem tiszta szén (kb. 92–98 százalék). Szerkezetében a szén 90 százaléka kondenzált aromás gyûrûkbõl álló, grafitszerû rácsot alkot. Nem ismerhetők fel szerkezetében az egykori fás részek. Szerepük a kokszgyártásban és gáztermelésben volt nélkülözhetetlen.
A kokszgyártás esetén az ásványszenet a levegő kizárása mellett hevítik, így a benne levő viz és szénhidrogén gázalakban elillan és csak tiszta szén marad vissza. Az ásványszénből visszamaradó szén legtöbbször por alakú. A fekete kőszénnek bizonyos típusa a kiégetés során megolvad, összetapad és a gázok elillanása után visszamarad a koksz. Leginkább vaskohók nagyolvasztóiban használják. Magyarország készlete kb. 0,6×109 t.
Barna kőszenekre 15.000-20.000 kJ/kg fűtőérték és magasabb hamutartalom jellemző. Csak a 40% alatti nedvességtartalmú szenet soroljuk a barnaszenek közé. Szerkezetét tekintve bizonyos fajtákban felfedezhető a korábbi fás szerkezet. Magyarország készlete kb. 1×109 t.
A Lignit 40% feletti nedvességtartalmú és erősen fás szerkezetű. A nagy nedvességtartalom miatt alacsony, mindössze 10.000-15.000 kJ/kg fűtőértékű. Használata akkor jöhet szóba, ha vékony talajréteg fedi, és így külszíni fejtéssel olcsón kitermelhető. Magyarország készlete kb. 3×109 t.
Jelentős szénlelőhelyek Magyarországon: Kőszén: Pécs, Komló
Barnaszén: Veszprém, Ajka, Tatabánya, Dorog, Lyukó
Lignit: Visonta, Bükkábrány
Világviszonylatban a feketeszén és barnaszén aránya kb 4:1. Hazánkban ez éppen fordítva van. Szeneink általában magas hamu és kéntartalmúak. Nagyrészt csak erőműi tüzelésre alkalmasak.
Kőolaj és olajtermékek
A kőolaj igen sokféle szénhidrogénláncot tartalmazó sűrű anyag, melyből atmoszférikus vagy vákuum-desztillációval választhatóak szét a különféle alkotóanyagok. A desztilláció során 300°C-ra melegítik a nyersolajat, majd az ebből távozó anyagokat kondenzálva különböző termékeket kapunk, mint pl. könnyűbenzin, nehézbenzin, petróleum, gázolaj és visszamarad a pakura. A desztillátumokat általában motorok hajtására használjuk fel, de a finomítás folyamán bitumen és vegyipari alapanyagként használható termékek is keletkeznek.
A hazai olajtermelés mindössze 10-15%-át képes fedezni a hazai felhasználásnak, így jelentős a kőolajimport, melyeket főként a kiépített kőolajvezetékeken bonyolítunk .
Földgáz
A földgáz nagyrészt metánból (CH4) álló gáz néhány % CO2 tartalommal, fűtőértéke kb. 30-34 MJ/m3 (összetételtől függően). A hazai gázmezők többsége természetes energiás, azaz a gáz magától feltör. Az ilyen gázmezők hozama általában alacsonyabb, mint a széndioxid-besajtolásos technológiával elérhető hozamok. A kitermelt gáz minimális kezelést igényel, melynek költsége nem jelentős. A gázfelhasználás folyamatosságának biztosítása érdekében azonban szükséges jelentősebb mennyiséget tárolni A hazai földgáztermelés kb. 35%-a a hazai felhasználásnak, így földgázból is jelentős az importunk; szintén vezetéken történik a földgáz-kereskedelem.