A nyersanyagokban és energiahordozóban szegény Japán már a korábbi olajválságok idején felismerte a napenergia hasznosításban rejlő lehetőségeket. Már a hetvenes évek végén több mint nyolcszázezer napkollektoros rendszert telepítettek a fővárosban. Az utóbbi években a napenergia másik felhasználási módja, a hálózatra tápláló áramtermelő napelemes rendszerek terjedése messze megelőzte a használati melegvíz ellátást célzó napkollektoros felhasználást, amit a japán állami támogatási rendszer is előnyben részesített, így nagyságrendekkel több napelemes áramtermelő beruházás létesült, mint napkollektoros hőhasznosító megoldás.A főváros vezetőinek is feltűnt, hogy a az egyensúly a napkollektorok hátrányára billent el, így szakértőkkel vizsgáltatták meg a napkollektorok energia-hasznosításának tényezőit. Miután a vizsgálatok azt mutatták, hogy a napkollektorok relatíve kisebb felületről nagyobb energiát képesek hasznosítani, önálló pályázati rendszert hoztak létre azok létesítésének további elterjesztésére. Egy adottság, amely a szigetországra jellemző építési szokásból és egy ötletből származott, együttesen további lendületet adott a telepítési kedvnek. A többnyire déli égtáj felé néző tömbházak erkélyeinek korlátai kiváló telepítési felületet adnak a napkollektor felszereléséhez. Míg a toronyházak tetőfelülete az áramtermelő napelemek számára ad elhelyezési lehetőséget, a déli irányba néző erkélyek korlátai éppen megfelelnek a napkollektoros hőhasznosításnak.