Az ösztönzők másfajta és körültekintőbb használata lehetővé tenné a bioüzemanyagok energetikai opciójának erősítését, csökkentené a talaj kihasználásából eredő kockázatokat és növelné a termelés ökológiai fenntarthatóságát. Erről szól az Ernst és Young jelentése, amely szerint csak az ösztönzők irányának megváltoztatásával lehet megtalálni a helyes utat és elérni a bioüzemanyagok gyártásához kapcsolódó bírálatok és kockázatok enyhítését. (Aiolus News)
A gyártó szektor - állítja a jelentés - csak akkor tudja vagy kész arra, hogy vállalja a fenntarthatóság folytatólagos követelményeit, ha a teljes támogatási érték magasabb az árnál, amelyet tartania kell.
Ezen az úton azonban csak akkor lehet járni, ha újrahatározzák az ösztönzőket a gyártás fenntarthatóságának optikájában.
A gyakorlatban az ösztönzőket kizárólag azoknak a gyártóknak kellene adni, akik a bioüzemanyagok új generációinak fejlesztését célozzák meg vagy a csökkentés ellenőrizhető módjait akarják megvalósítani.
Az ösztönzési rendszert azért is kellene újra megvizsgálni, hogy ne álljon fenn az a veszély, hogy a bioüzemanyagok termelése hozzájárul újabb mezőgazdasági területek kivonásához és a széndioxid kibocsátás emelkedéséhez.
Ez azt jelenti, hogy az ösztönzési rendszernek össze kell egyeztetnie a modern termelést és a bioüzemanyagok fenntarthatóságát a mezőgazdasági termelés javításával, az állattenyésztés melléktermékeinek felhasználásával, a növénytermelés kiterjesztésével a jelenleg nem művelt területekre.
A jelentés szerint a biomassza értéke a jövő energetikájában igen jelentős és csak arra várnak, hogy a szükséges ésszerűséggel használják. A jövő energiaszükségletének kb. egyharmadát lehet potenciálisan biztosítani növényi hulladékokból, másodrendű vagy lepusztult területek felhasználásával, hatékonyabb mezőgazdasági módszerekkel és állattartással.
Forrás: Aiolus News
