Nincsen szükségünk sem Nostradamusra, sem a majákra, hogy „végítéletet” jövendöljünk magunknak. Az emberiség mindig bővelkedett Cassandrákban, mert sokkal egyszerűbb volt „előrelátni” a sorscsapásokat, mintsem igazi megoldásokat keresni és találni.
Ezt tapasztaljuk ma is a globális válság, ezen belül az euroválság kapcsán, akár a világ médiájának fősodrát, akár a „függetlennek” mondott, vagy legalábbis ismeretlen támogatói háttérrel működő médiát figyeljük. Már pontos időpontokat is megadnak a világ pénzügyi rendszerének összeomlásához, utcai megmozdulásokat prognosztizálnak azokban az országokban, amelyek ma „eltartják” az EU-t…A kínált megoldások pedig a régiek, amelyek vagy beválnak vagy nem: tőzsdei spekuláció árfolyam-esésre, befektetés aranyba, egyéb nemesfémbe és ingatlanba. Ezek megmenthetnek ideig-óráig egyéneket, mikroközösségeket. Robert Mundell Nobel-díjas kanadai közgazdász, a pénzügyi válságok híres elméleti kutatója is feladja az utolsó kenetet az eurónak és azon meggyőződését hangoztatja, hogy olyan új, globális pénzügyi rendszert kell létrehozni, amelynek az Egyesült Államok ugyanúgy része, mint Európa. (Ne feledjük, hogy az euró, és az euró-övezet létrehozásának egyik alappillére éppen az öreg kontinensnek a dollárfüggőségtől való szabadulása volt…). Ez azonban ismét egy felülről szerveződő rendszer lenne, emberek érdekeinek és szükségleteinek figyelembe vétele nélkül, és továbbra is a pénz maradna a legfőbb értékmérő.
Nem véletlen, hogy e „vészmadarak” hallgatnak az igazi megoldásokról. Aligha hihetjük róluk, hogy saját szakállukra kárognak…
Holott már régóta tudjuk, hogy a legfőbb érték az ember, az emberi munka, a legfontosabb feladat pedig nem a különböző pénzügyi rendszerek, hanem (egyelőre) egyetlen élőhelyünk, a Föld megmentése a következő nemzedékek számára. (Aiolus News)
Mi lehet erre a megoldás? Látjuk, hogy egyre több nagy világcég eszközöl komoly, hosszú távú befektetéseket a zöld energiába, a fenntartható fejlődésbe, felfedezik az ebből szempontból (is) kincsesbányának tekinthető harmadik világot. Ezek a beruházások rengeteg embernek adnak munkát, ami a létfenntartás mellett a környezettudatosságot is erősíthetik. Vannak már olyan államok, ahol központi zöldbankot hoztak létre (pl. Nagy-Britannia). Mindez azonban nem elegendő mindaddig, amíg a fiktív mozgásokon, politikai szándékú nyilatkozatokon és egyéb manipulációkon alapuló pénz forgatja a világot és teszi kockára milliók életét. Nem is szólva arról az ugyancsak a pénz által generált piaci rendszerről, amely – a mindent elsöprő reklámhadjáratok révén – olyan vásárlásokba hajszolja bele az embereket (és ez különösen érvényes például a nyugati világban a karácsonyi ünnepek közeledtével), amelyekre valójában semmi szüksége sincs, csupán a minden oldalról rátörő agymosásnak enged. Ez pedig, a folyamatos pénzzavar és eladósodás mellett csak tovább gerjeszti az emberi faj egyik legfőbb, évezredek óta élő lidércnyomását, a harácsolást.
Éppen ezért kell a Cassandrák helyett megtalálni az olyan emberi-gazdasági kapcsolatokat – és ezeknek először mindenképpen kis közösségekből kell kiindulnia – ahol az érték a valódi teljesítmény, ahol a felhalmozott tőke a tudás, amely ezerféle lehet a kőművestől a spirituális guruig, és amelynek „bankjába” mindenki annyit tesz bele, amennyi képességeiből telik és mindenki azt és annyit vesz ki belőle, amennyi a valós szükséglete. Ha saját környezetünkben körülnézünk, tulajdonképpen ezerféleképpen működik már ez a rendszer, csupán tudatossá kell azt tenni és e tudatosság hírét vinni a négy égtáj felé…
Forrás: Aiolus News
