A Dániához tartozó Samsö szigetén született meg három évvel ezelőtt a megújuló energia fellegvára, az Energetikai Akadémia. Ennek vezetője Sören Hermansen egykori középiskolai tanár, akit ma a sziget varázslójaként, Mr. Energiaként emlegetnek.
Hermansen még 1998-ban egy újsághirdetésre jelentkezett: vezetőt kerestek a sziget energetikai és környezetvédelmi szervezetébe. Az volt a feladat, hogy bevonják a helybelieket egy kísérletbe és arra buzdítsák őket, hogy egy évtizeden belül önellátókká váljanak megújuló energiából. Úgy érezte, hogy mivel ő maga is a szigeten nőtt fel és ismerte annak minden zegzugát, jobban elfogadják tőle a merész terveket, mint egy messziről jött idegentől.
A dán állam rábólintott környezetgazdálkodási tervére, amelyben parti és part menti óriás áramfejlesztő szélturbinák, a sziget gazdaságainak hulladékszalmájával fűtött közösségi hőközpontok, faforgács-tüzelésű kályhák, és a drága, környezetszennyező olajkazánokat kiváltó geotermikus hőszivattyúk épp úgy szerepeltek, mint a napelemek és a villanyautók elterjedése.
Hermansennek kemény munkával sikerült maga mellé állítania a samsöieket. Jörgen Tranberg, aki 100 hektáros tejgazdaságot vezet a sziget déli felén, az első között állt az ügy mellé. Egy kis szélturbina résztulajdonosa volt és mivel háza fűtőenergia- valamint melegvíz-szükségletét a tehéntej hűtésével összekötve oldotta meg, üzletet látott ebben. Tíz perc alatt sikerült rábeszélnie bankját arra a (kb. 200 millió forint) kölcsönre, amelyből 2000 augusztusában megvásárolta és felállította az a samsöi energiaprogram első, óriás méretű parti szélturbináját. Hamarosan 50 gazda kopogtatott Hermansennél, hogy szélkerék kerüljön a földjükre, és nyolcan kaptak engedélyt. Közben több mint háromszáz kisbefektető pénzelt két közös tulajdonú szélturbinát. A 2003-ban üzembe helyezett tíz további turbina Samsö déli részén sorakozik. Öt magánszemélyek szövetkezeti tulajdona, öt pedig az önkormányzaté.
Arra már nehezebben sikerült rávenni a településeket, hogy létesítsenek közösségi hőközpontokat, de a különböző ösztönző kedvezmények nyomán a helyi lakosok 80 százaléka feliratkozott a listára. 2002 elejétől faforgács-tüzelésű kazán adja a fűtést, és a meleg vizet, a szomszédságában felállított 2500 négyzetméteres napelem pedig a turistaidényben megnövekvő terhelés egy részét viseli. A községek, lakótelepek és iskolák sorra a biomasszával táplált kommunális fűtőrendszert választották.
Samsőnek és Hermansennek egy évtized sem kellett, hogy a sziget önellátóvá váljon megújuló energiából. Már 2005-ben elérték a kitűzött célt. A sziget 40 százalékkal többet termel, mint amennyit felhasznál. A háztartási energia-kiadások jellemzően 30 százalékkal mérséklődtek.
- Ne másolják a módszereinket – tanácsolja Hermansen mindazoknak, akik tanulni szeretnének Samsö példájából – Hasznosítsák a helyi erőforrásokat: Dél-Európában a napsugárzást, északon a szelet, bárhol a biomasszát. És természetesen a helyiek aktív részvétele mellett.
04.08.2010