Ezek a célkitűzések, többek között, az energiahordozók, az ellátási források és a tranzitútvonalak diverzifikálása, az egész unióra vonatkozó stabil, magas fokú ellátási biztonság megteremtése és a túlterhelések elkerülése érdekében a határokon európai rendszerösszekötők létrehozása. A tervezet szerint az Európai Unió valamennyi tagállama csak akkor tudja kihasználni a nemzeti energiahordozókban, rejlő helyi előnyöket, ha létrejön a transzeurópai energiainfrastruktúra. Ez a vízenergia és szélenergia felhasználására ugyanúgy érvényes, mint a dél-európai napenergia-hasznosító berendezések alkalmazására.
A tervezet szerint az infrastruktúraköltségek úgy optimalizálhatók, ha a megfelelő energiát a megfelelő helyen állítják elő. Ez azt jelenti, hogy szélenergiát a szélben gazdag régiókban, napenergiát pedig a napsütésben gazdag régiókban kell termelni. Ezzel nemcsak az energiatermelés, hanem az energiaszállítás is optimalizálható. Nyitott kérdés a szén-dioxid-szállítási infrastruktúra tervezett létrehozása. Jelenleg folyik a vita e technika előnyeiről és hátrányairól. Mivel azonban középtávon a fosszilis energiahordozók – például a kőolaj, a földgáz és a szén – továbbra is az európai energiaszerkezet részei maradnak, olyan kísérő intézkedésekre van szükség, amelyek ezt a technológiát erősítik, és megteremtik a megfelelő infrastruktúrát annak érdekében, hogy az EU éghajlatra vonatkozó hosszú távú célkitűzései megvalósíthatók legyenek.
Hirdetés
A Tanács ezen kívül nyilvános vitát folytat az Európa 2020 stratégia munkahely-teremtési és növekedési céljaihoz kapcsolódó gazdaságpolitikai koordinációról is, különös tekintettel a 2012-es növekedési felmérésre. A Közlekedési, Hírközlési és Energiapolitikai Ügyek Tanácsa szakterületén az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások alkalmazása lehet a stratégiai célok elérésének kulcskérdése. A vita eredményeit felhasználva készítik majd el a tanácsi jelentést, amely a 2020-as stratégiába épülhet.