
- Uram, sikerült azonosítanom e játékpénz eredetét. A Habsburg birodalomban 1825-ben készített 10 guldenesről mintázták, amely 1828. július 1-től 1840. december 31-ig volt forgalomban. – jelentette Howard Lamb megbízatásának első eredményét Albert Smith-nek, miután, anélkül, hogy gazdája észrevehette volna, lopva körülnézett, hogy biztosan ketten vannak-e a dolgozószobában. – Rendkívül ritka példány, egyetlen ilyen bankó forgalmi értéke ma 1500 dollárra tehető.
Mr. Smith elégedettséget színlelt, de a köztük sok évtizede működő néma kommunikációból Howard tudta, hogy a főnök ennél többet vár tőle.
Magát a tárgyi bizonyítékot.
- Amikor rájöttem a kettő kapcsolatára, azonnal a pénzmúzeumba siettem. Készen álltam arra, bár Ön nem hatalmazott fel erre, hogy megvesztegessek valakit a mintavételért.
- Néha a cél szentesíti az eszközt…
- Sajnálattal közölték azonban velem, hogy ezt a bankót, amiből nekik is csak egyetlen egy volt, ellopták.
Valószínűleg egy éjszakai betörés során.
Mr. Smith-nek lehervadt a maradék mosolya. Nem szeretett veszíteni és most valaki megelőzte.
- Mikor történt a betörés?
- Állítólag hónapokkal ezelőtt. Pontos dátumot nem tudtak.
- Howard, Ön el is hiszi, hogy nem tudták a lopás pontos dátumát?
- Igaza van, Uram, nyilván nem akarták elárulni.
- Hogy lehetséges, hogy nem olvastam a lapokban erről a betörésről? Ugye Ön sem emlékszik az esetre?
- Nem, Uram, pedig bűnügyi hírekben különösen jó a memóriám.
- Máskor minden apró-cseprő dolgot rögtön megírnak a firkászok, és amikor betörnek a város egyik legértékesebb múzeumába, csak hónapokkal később, véletlenül tudjuk meg? – dohogott Mr. Smith.
- Én is azonnal erre kérdeztem rá, Uram. Mire azt mondták, hogy ők sem vették mindjárt észre, mert nem találták a betörésnek semmi nyomát. Nem is vittek el semmi mást, csak ezt a 10 guldenest, és annak ellopása sem erőszakos úton történt. Így nem is tettek feljelenést.
- Howard, ne bosszantson fel! Mit jelent az, hogy nem erőszakos úton történt a lopás?
- Nem feszítettek ki semmit, nem törtek szét semmit. Azt mondták, úgy vitték el, mintha a bankó helye mindig is üres lett volna.
- Akkor ezek szerint a múzeum alkalmazottai közül vihette el valaki? - kérdezte Albert egyre idegesebben, még egy szivarra is rágyújtott, pedig utálta a füstöt a saját dolgozószobájában.
- Ez sem valószínű, Uram. A keretek ugyanis speciális kódokkal nyithatók, amelyeket csak a múzeum igazgatója ismer, azokat pedig otthon tartja a páncélszekrényében. Tehát elvileg más nem is férhetett volna hozzá. Azt pedig ki feltételezné egy igazgatóról, hogy meglopja saját múzeumát?
Ez az okfejtés már kezdte kimeríteni Albert számára a fecsegés fogalmát. Arra pedig még mindig nem kapott választ, hogy miért éppen ez a bankó tetszett meg a GGB alkotójának.
Howard megint kitalálta a főnök gondolatát. Egy fénymásolatot húzott elő, amelyet a múzeum portálján lévő mintákról készített.
- Uram, nézze meg jól ezt a díszítést, amely a mértani középpontban van. Nem emlékezteti Önt valamire?
- Talán….valami szimbólum…- mélázott el Mr. Smith.
- Pontosan, Uram…egy kis fantáziával bele lehetne látni az Arany Hajnal jelképét.
- Vagy egy általunk nem ismert titkos társaságét.
- Howard tudta jól, hogy Mr. Smith ki nem állhatja a titkos társaságokat, gyakran emlegette őket, amikor egy negatív gazdasági jelenségre nem talált ésszerű magyarázatot.
- Mindenesetre a maga lelete egy fabatkát sem ér. Még nem találták ki azt a fénymásolatot, amelyen az intagliót érzékelni lehetne – felelte Mr. Smith hasonlóan gúnyosan.
- Pedig könnyen lehet, hogy itt a kulcs. A játékpénz bal felső sarkában lévő intaglio egy kelyhet ábrázolt.
Mr. Smith még sokáig töprengett magában, csak a dolgozószobában felszerelt füstjelző vijjogása zökkentette ki gondolataiból.
Howard megint gyorsan cselekedett, úgy tűnik, jó nyomon van és ezt a feladatot is pontosan meg fogja oldani. De talán először fordult elő, hogy úgy érezte: titkára nem mondta el neki a teljes igazságot.
Nem tudta, mitévő legyen: ha elbocsátja Howardot valami mondvacsinált ürüggyel, akkor soha nem tudja meg a játékpénz titkát.
Ha azonban továbbra is teljességgel megbízik benne, lehet, hogy őt is beviszi az erdőbe. Saját titkárának figyeltetését azonban méltóságon alulinak, eddigi kapcsolatuk meggyalázásának tartotta volna.
Ekkor felrémlett neki az a bizonyos péntek este, amikor Howard mindig elérhetetlen…
előző rész >>>
A teljes könyv elölről ►
folytatjuk >>>
Copyright © Kautéla Zrt. 2011. All rights reserved. Minden jog fenntartva.
Hirdetés
