Vannak olyan mélytengeri kagylók, amelyek hatékonyan képesek átalakítani saját sejtjeiken keresztül a hidrogént energiává. A kagylókat a brémai Max Planck tengeri mikrobiológiai intézetének (MARUM) kutatói az óceáni talapzat hidrotermális hasadékainál találták és olyan szimbiotikus baktériumokat fedeztek fel rajtuk, amelyek átalakítják a hidrogént energiává. Amióta felfedezték a hidrotermális nyílásokat a tenger mélyén, elsősorban a tengeri élet két energiaforrását kutatták: a hidrogénszulfidot, és metánt. (Aiolus News)
Most a MARUM munkatársai egy harmadik energiaforrást is felfedeztek az Atlanti-óceánban, az Egyenlítő közelében húzódó (északi szélesség 14:45’, nyugati hosszúság 44.58’) Logacsov hidrotermális hasadéknál 3000 méterrel a tengerszint alatt. Amikor a kutatók a laboratóriumokba vitték a kihalászott kagylókat, akkor jöttek rá, hogy a korábban felfedezettekről eltérő energiát használnak.
„Számításaink szerint e hidrotermális hasadéknál a hidrogén-oxidáció hétszer annyi energiát bocsát ki, mint a metán-oxidáció és 18-szorosát a szulfid-oxidációnak” – nyilatkozta Jillian Petersen kutató.
A szóban forgó kagyló, a Bathymodiolus puteoserpentis ebben a térségben a legszaporább, és ez a populáció óránként 5000 liter hidrogént fogyaszt el. Petersen szerint ezért e hidrotermális hasadékok, amelyek az óceán közepén húzódó hegyláncok mentén helyezkednek el, úgy is felfoghatók, mint „egy töltőállomásokkal teli hidrogén-országút.” Ki tudja, hátha egyszer még bakteriális hidrogénnel töltött sejtekből emberek is „tankolhatnak”.
Forrás: Aiolus News
