R.: – Csernobil. Ez a helységnév 25 éve mindenki számára ugyanazt jelenti. A pusztító nukleáris katasztrófát, ami ellen nincs menekvés. 1986. április 26-án a csernobili Lenin Atomerőmű 4-es reaktorát hatalmas robbanás rázta meg, 50 méter magasra repítve a 3000 tonnás reaktortetőt. Közvetlenül a balesetben az erőmű személyzetéből 31 ember halt meg. Később a sugárszennyezés miatti rákbetegségben becslések szerint több ezren. A csernobili katasztrófa a Greenpeace szerint 200 ezer, egy orosz tanulmány szerint csaknem 1 millió ember halálát okozta. Vagy okozza majd. A tragédiát több súlyos emberi és technológiai mulasztás okozta. A tervezők pl. tudtak arról, hogy a reaktor működése veszélyes lehet, de ezt szándékosan titkolták. A kezelőszemélyzet pedig olyanokból állt, akiket nem a ilyen típusú reaktorokhoz képeztek ki. A jelző- és biztonsági berendezések egy része nem működött, más részét szándékosan kapcsolták ki.
Nézzük mi történt időrendben. Április 25-én a rendszeres karbantartást egy kísérlettel kötötték össze. A személyzet felsőbb utasításra azt akarta kipróbálni, hogy a biztonsági berendezések megfelelően működnek-e akkor is,
ha valamiért megszűnik, a külső áramszolgáltatás.
Hajnali 1 óra 23-kor a vízpumpákat ellátó áramforrást elzárták. A reaktorban csökkenni kezdett a hűtővíz mennyisége. Még ebben a percben megkezdték az összes szabályozórúd azonnali visszaillesztését. A grafitvégű rudak azonban elakadtak. A reaktor teljesítménye pedig néhány másodperc alatt a tízszeresére ugrott. A fűtőrudak megolvadása a sokszorosára nőtt gőznyomás 1 óra 24-kor detonációt eredményezett. Mivel a dózismérők nem, vagy nem megfelelően működtek, a károk mérséklésén igyekvő személyzet tagjai a nélkül dolgoztak a reaktor épületében reggelig, hogy tudtak volna a sugárzás mennyiségéről. Sem a helyszínre érkező tűzoltók, sem a veszély elhárításában segédkező katonák az úgynevezett likvidátorok nem tudtak a radioaktív szennyeződés mértékéről. Az összes védőfelszerelés, amit viseltek, az egyszerű egészségügyi maszk volt, ahogy az, az ukrán filmes, Vlagyimir Sevcsenko felvételein is látszik. Nem sokkal később egyébként ő maga is meghalt a sugárzás miatt. A kormánybizottság április 26-án este ért Csernobilba. Csak ezután, bő 24 órával az eseményeket követően rendelték el az 50 ezres lélekszámú néhány kilométerre fekvő Pripjaty város evakuálását. A l légkörbe jutó radioaktív szennyeződést, amely becslések szerint 3-400- szorosa volt a Hirosimára dobott atombombáénak, a légáramlatok Skandinávia, majd Európa fölé vitték. A Műszaki Egyetem animációján látszik, hogy Ausztria, Svájc és Németország mellett Magyarország északi része is kapott a sugárzó izotópokból. A szovjet vezetés próbálta eltitkolni a csernobili balesetet és csak három nappal később ismerték be, hogy valami történt. Bár Magyarországon is mérni lehetett a megnövekedett sugárszennyezést, és néhányan tudtak is a történtekről, a hivatalos sajtóba csak április 29-én került be a csernobili katasztrófa, a második oldalon egy aprócska hír formájában. A részletesebb beszámolót csak egy nappal később, április 30-án közölték le. Szintén 30-éán, az MTV Híradója egy konferenciáról tudósított, amin a polgári védelem vezetői vettek részt. A téma Csernobil volt.