A klasszikus értelemben vett curanderokon kívül vannak a “granicerok”, azok a gyógyítók, akik életük során villámcsapás áldozatai lettek, de túlélték, viszont ezzel különleges adottságok birtokosai lettek.
Dr. Maurizio Roinano antropológus Mexikóban évekig tanulmányozta őket és szerzett ismereteit “ Szellemek, villámok, sámánok” címmel egy könyvben adta közre.
Curanderoknak Mexikóban azokat nevezik, akik az antik hagyomány, a mágia és a nyugati orvoslás alapján foglalkoznak az emberek fizikai és mentális egészségével. Indiánok és a spanyol hódítás óta meszticek művelik.
A curanderok szervezetekbe, egyházakba tömörülnek, amelyeknek neve utal a foglalkozásukra, kis falvakban, ahol nincs ilyen szervezet, egy névvel jelölik a szakterületüket. Vannak yerberok, akik füvekkel gyógyítanak, hueserok, akik töréseket hoznak helyre, sőt, vannak brujok, azaz boszorkányok, akik varázslással dolgoznak ‚de a tényleges tudás is gyakran keveredik a mágiával.
Ennek az orvoslásnak a gyökerei az aztékok idejére nyúlnak vissza. Ők a betegséget úgy tekintették, mint az istenek beavatkozását az emberek életébe. A gyógyítók az ő kiválasztottaik voltak. A gyógyítók, ilyen értelemben inkább mágusok voltak, akiken keresztül megvalósulhatott az istenek akarata. Férfiak és nők is lehettek gyógyítók, de míg a férfiak már felnőtté válásukkor, a nők csak a termékeny életszakaszuk befejeződése után.
A mesterséget az öregek adták át a fiataloknak, legtöbbször családtagnak, de előtte meg kellett győződni arról, hogy az istenek valóban az illetőt választották-e. Ennek bizonyítéka lehetett a születésének a jele, a testének egy olyan része, amely más volt, mint a megszokott, egy rendkívüli esemény az életéből…
A spanyol hódítás alatt hagyományos gyógymódjaik keveredtek az európaiakkal és ezt megkönnyítette az a tény, hogy az öreg kontinensen sem csak igazi orvosok gyógyítottak. A foghúzást, az az érvágást, kisebb sebészeti beavatkozást, például, a borbélyok is végeztek. Európában is nagy részben füvekkel gyógyított az orvostudomány és a bajok forrását is, előfordult, hogy az irigységben, a rontásban látták, így az összeolvadás könnyen végbement.
A hivatalos orvostudomány Mexikóban is elítélte a ‚”kuruzslást”, de ott, ahol nem tudott segíteni, a pácienst mégis a curanderóhoz küldte. A curanderok továbbra is fontos szerepet játszottak azért is, mert az egészségügyi ellátás rendszere nem terjedt ki az ország egészére.
Hirdetés
A másik kategória, a graniceróké a modernizációnak köszönhetően minimálisra csökkent. Ma a villám sújtott embert kórházba viszik és a szerep a fiatalokat sem vonzza. Akik még hisznek a hagyományban, azok azonban ma ís dolgoznak, mert meg vannak győződve arról, hogy az istenségek, vagy az Isten jelölte ki őket a villámmal arra, hogy gyógyítsanak és ha nem teszik, életük végéig szenvedni fognak. A granicerok is korporációkba tömörülnek, amelyeknek a neve egy-egy szent helyre, barlangra utal. A villámsújtotta ember kapcsolatba lép a villámokban élő szellemekkel, az „időmunkásokkal”, együtt dolgozik velük az emberi világban, és halála után pedig az ő szférájukban folytatja tevékenységét.
Latin-Amerika más országaiban is léteznek hasonló tradíciók a kulturális gyökerek és a történelmi folyamatok közössége miatt.
Kapcsolódó cikkek:
MÁS ENERGIÁK
- Az utazás
- Stresszelik a bálnákat a zajos óceánok
- Amasia, a jövő szuperkontinense