A világ jelenlegi kőolajfogyasztásának napi 85 millió hordónyi szintje mellett is legfeljebb 40 évre lenne elegendő a Föld már ismert kőolaj készlete. Az olaj tehát előbb-utóbb elfogy, nem árt már most gondolkodni azon, mi lesz az olajkorszak után. A benzin- és dízelpótló bioüzemanyagok előállításának technológiája már ismert, de a növényi alapanyagokból előállított üzemanyagok hosszú távon az élelmiszer termelés konkurensévé válhatnak, súlyos társadalmi és ökológiai következményeket szülve.Elképzelhető lenne a mezőgazdasági melléktermékekre épülő bioüzemanyag gyártás is, de ilyen alapanyagokból, szalma, nyesedék, faforgács a szükségesnél kevesebb áll rendelkezésre. A holland Wageningen Egyetem kutatói a harmadik generációs bioüzemanyag előállítás után kutatnak, amelyben egyes mikroalga fajokat a napsugárzás hatásának kitéve bírnának üzemanyag termelésre. A sivatagi algafarmokon a bioreaktorokban előállított algabenzin lehetősége is csak egy a sok közül. Vannak akik a műanyagipari hulladékok feldolgozásában látják a jövőt, mivel abból is van éppen elég. A magyar származású Oláh György Nobel-díjas kutató is előállt egy igencsak eredeti megoldással, amelyben az általa kidolgozott eljárásban a légköri szén-dioxidból és vízből a napenergia segítségével metilalkoholt, metanolt lehetne gyártani, amely akár üzemanyagként is felhasználható. A kutatásban segítségére volt a természet kutatóintézete is, amely hosszú múltra visszatekintő alapkutatásaiban a növények sejtjeinek működésével is bizonyította az eljárás létjogosultságát.