A márciusi fukusimai tragédiától a franciaországi Marcoule-ban szeptember 12-én bekövetkezett balesetig néhány hónap alatt összeomlott az atomerőművek biztonságának imázsa. Az, amit évtizedeken át úgy próbáltak eladni, mint az ember természet feletti uralma technológiai képességének csúcsát, az ellenkezőjébe fordult. 2011 a nukleáris bizonytalanság éve. (Aiolus News)
Fukusimával a maghasadás három vezető hatalmának egyikének hitelessége szenvedett helyrehozhatatlannak látszó csorbát. Most Franciaország következett, amely pedig az európai országok közül a legfontosabb szerepet szánt a nukleáris erőnek és már eddig is egyre nagyobb nehézségekkel találta szembe magát az
Unióban, amelyben Németország vezeti a megújuló energiák felé vezető „nagy ugrást”.
Egyelőre még bizonytalan a marcoule- robbanás mérlege. Eddig egy halottról és 4 sebesültről számoltak be a francia hatóságok. Annyi biztos, hogy a nukleáris biztonság mítosza, amelyet 1986-ban Párizs a Csernobilból érkező radioaktív felhő híreivel szemben épített fel, nem létezik többé. A nukleáris balesetek száma az elmúlt években aggasztóan növekedett, még akkor is, ha 32 év alatt „csak” három esetben került sor magfúzióra (1979: Three Mile Island, Egyesült Államok, 1986: Csernobil, Szovjetunió, 2011: Fukusima, Japán). Csak a 2000-es években Fukusimával együtt 3 japán, 2 amerikai, 2 franciaországi, 2 svédországi, egy-egy belgiumi, szlovéniai és magyarországi (Paks, 2003) balesetről értesült a világ és az sem kizárt, hogy voltak továbbiak is.
Ez a helyzet egyre inkább megfordította a közvélemény hangulatát. Például a franciaországi Tricastinben 2008-ban egy rutinszerű tisztító művelet során 30 ezer liter radioaktív víz került a környező folyókba. A helyi szőlős gazdák két évig hadakoztak a bíróságon mire elérték, hogy a területet hivatalosan is fertőzöttnek nyilvánítsák.
A piac is érzékenyen reagál erre a hanyatlásra. A marcoule-i robbanás hírére azonnal zuhanni kezdtek az EDF, a világ első elektromos áramtermelő cégének részvényei, de már az elmúlt években is csökkent globálisan az atomenergia elektromos kapacitása, miként a szektorba való beruházási kedv is. A kihátrálás immár kormányszintű: a Fukusima után bejelentett német tervek közismertek, arról azonban mostanság elfeledkeznek, hogy Nagy-Britannia már 2007-ben felmérte, mennyibe kerülne az atomerőművek felszámolása. Akkor a 100 milliárd fontos költség ijesztőnek tűnhetett, mára azonban, miközben a szigetország egyre erősíti potenciálját a megújuló, elsősorban a szélenergia terén, kezd ésszerűvé és aktuálissá válni.
Forrás: Aiolus News
