Az ipari szélerőművek története, fejlődése és működése. A szélerőművek típusai, összetevői, áramtermelés sajátosságai a szélerőművek esetében. A szélerőművek telepítésének jellegzetességei. A szélerőművek elterjedését segítő és akadályozó tényezők.
A X. század elején felmerült a kérdése annak, hogy a szélenergia valamilyen módon újra hasznosítható lehetne, de valamely más, modernizált értelemben. A szakemberek kísérletezni kezdtek egy olyan szélkerék megvalósításával, amely villamos áram termelését célozta. Az első világháborúban a repülés igényének és az ahhoz kötődő tudományos felfedezéseknek köszönhetően az áramlástani fogalmak világoggá váltak. A kísérletekhez mesterséges szélcsatornákat építettek, ahol vizsgálhatóvá vált az áramló levegő viselkedése a különböző tesprofilok körül. Itt elsősorban a repülőgépek légcsavarjának viselkedését és összefüggéseit kutatták, ami egy új tudományág kifejlődéséhet az aerodinamika megszületéséhez vezetett. A magyar származású Kármán Tódor eredményei az un. örvényelmélet az egyik kiemelkedő jelentőségű munka ebben a tudományágban. Az elmélet gyakorlati haszna a légcsavar olyan kialakításának módja, amely a legkisebb veszteségekkel használható az arról leváló légáramlatoktól függően.
A tudományos fejlődés ellenére sem kapott a szélenergia hasznosítása lendületet még további évtizedekig. Ennek a legfőbb oka a más forrásból olcsón előállítható energia volt. Elvétve azért voltak eredmények, de főleg 30 kW-alatti teljesítményű szélgenerátorok születtek. 1931 májusában a Szovjetúnióban üzembe állítottak egy 100 kw teljesítményű szélgenerátort, ami tíz éven keresztül termelt villamos áramot egy hőerőmű hálózatába. Ezt a tapasztalatot felhasználva G.H.Szabanyin kidolgozta a szélerőmű szinkronüzemelésének elméletét, majd később Németországban hasonló eredményekre jutottak az ottani szakemberek is.
A világ más tájain is folytak kísérletek, így Dániában és az USA-ban is a II. világháború alatt és azután. Vermontban 1941-ben már 1250 kW névleges teéjesítményű szélerőművet telepítettek közel 54 méteres lapátátmérővel. Egy évvel később le kellett állítani a berendezést, mivel az egyik szárnylapát egy nagyobb viharban leszakadt és az erőműtől több mint 200 méterre repült el.
1950 után Franciaországban már 800 kW-os szélerőművet állítottak üzembe, míg 1963-ban elérték az 1MW-os határt is. Az eredmények arra vezettek, hogy ilyen nagy teljesítményű szélerőművek már kizárólag a hálózatra csatlakoztatva lehetnek életképesek.
Dániában a kedvező tengerparti fekvésnek és későbbi állami szerepvállalásnak köszönhetően a magánszemélyek saját villamosenergia ellátását szélkerekekkel kezdték megoldani. A sikereken felbuzdulva szövetkezetek alakultak a technológia alkalmazására és fejlesztésére. A belső piac által fellendülő keresletet később az USA importigénye is tovább gerjesztette, így rövidesen Dánia piacvezetővé vált a szélturbina gyártásban. Ebben a tekintetben máig behozhatatlan előnyt szereztek az egységnyi területre és a lakosságra vetített szélenergia kapacitásban.
Szorosan a dánokat Németország követi, ahol szintén felismerték a szélenergia nyújtotta lehetőségeket. A gyártásba is bekapcsolódó németek a kifejezetten nagy teljesítményű szélerőművek sorozatgyártásában kiemelkedőek.
Spanyolország a hagyományos energiaforrások hiányának okán szintén gyorsan ráébredt arra, hogy a szélenergia jó lehetőségeket nyújt számára, így gyors ütemben bekapcsolódva szinte minden évben duplázódó tempóban elérte a harmadik helyet a szélerőmű kapacitás terén.
Magyarországon inkább a mezőgazdasági alkalmazás terén voltak előrelépések a nyolcvanas évekre, melyek előzménye Ledács Kiss Aladár előzetes törekvéseire építettek. A szarvasmarhák itatását gazdaságosabb módon lehetett megoldani, mint korábban a lajtoskocsikkal.
16.09.2009