A szélerőművek látványa mindenkiből valamilyen érzéseket vált ki, ami lehet negatív és pozitív is. Sokan nem értik, miért nem lehet látni többet ilyen berendezésekből hazánkban, míg a szomszédos országokban vagy a határszakaszokon tucatjával sorakoznak a hatalmas szélkerekek. Annak megértése, hogy egy szélerőmű mennyiségnél miért korlátozzák azok számát, szükséges némi magyarázat, amihez az energetika bizonyos mélységű ismerete is szükséges. A konktér objektív okok mellett persze lehetnek más okból eredőek is, amit szintén érdemes megismerni.
A szélerőművek olyan ipari jellegű villamos erőművek, melyek a szélenergiát elektromos árammá alakítják és azt a villamos hálózatba táplálják. Korábban elkülönült erőművek, míg mára gépcsoportokba szervezett szélerőműparkok is léteznek. A szárazföldre telepített szélerőművek után már a tengerekre, óceánokra telepített szélerőmű csoportok követték. Ez utóbbi telepítési helyszínek a kiegyenlítettebb, folyamatos széljárások kihasználásában kedvezőbbek. Off-shore szélerőműveknek is nevezik ezeket.
A szélenergia ipari szintű felhasználásának speciális módját és korlátait a szél, mint megújuló, de kiszámíthatatlanul megjelenő energiaforrás jellemzi. A villamos hálózat által továbbított energia a fogyasztóhoz jut, de a fogyasztói áramigény nem mindíg esik egybe a szélenergiából származó energia megjelenésével. A napi fogyasztói igények és a kiszámíthatatlanul érkező vagy nem érkező szélenergia egyensúlyban tartására tehát szükség van. A villamos rendszerirányítás feladata, hogy az energia igények és az energiatermelők között minden pillanatban egyensúlyi állapotot tartson fenn.
A különböző országok villamos rendszerirányítói egymással is kapcsolatban állnak. A fogyasztói szokások egy viszonylag kiszámítható jellegű sávban váltakoznak napok, hónapok, évszakok szerint. Az erőművek azok típusai szerint változóak abból a szempontból, hogy milyen gyorsan képesek reagálni egy megváltozott helyzethez. A szélerőművek némileg kakukktojásnak számítanak, mivel azt, hogy mikor és mennyire fog fújni a szél, nagyon nehéz prognosztizálni. Amennyiben éppen akkor fúj a szél, amikor egy un. völgy időszakban vagyunk, így kevesebb az energiaigény, máris problémát okozhat az éppen rosszkor érkező energia. Ellenkező esetben pedíg, amikor a felhasználási igény megnövekszik, de szél híján a szélerőművek állnak, más erőművek kényszerűek pótolni a hiányt.
A problémára több megoldás létezik, de az, hogy hol melyiket választják az az adott energetikai rendszer jellemzőitől vagy más körülményektől is függ. A villamos erőművek típusai közül vannak olyan un. csúcserőművek, amelyek jellemzője, hogy bármikor gyorsan elindíthatóak és leállíthatóak. Ezek főleg a földgázzal üzemelő gázturbinás erőművek. Ezek adják az egyik lehetséges szabályozó lehetőséget a villamos rendszerirányítónak. Másik lehetőség az olyan energiatermelők, amelyek tartalékokkal rendelkezhetnek vagy indításuk késleltethető vagy éppen bármikor indítható, igény szerint. Ilyenek lehetnek például az egyes vízerőművek is. A domborzati viszonyok függvényében, kifejezetten az energiatárolás és a szélerőművek szabályozását teszi lehetővé az un. tározós erőmű. Ez a megoldás két különböző magasságban elhelyezett víztározót jelent, melyek egy generátor-motor üzemű összeköttetésben tudják a vizet az alsó és felső tározó között mozgatni. Amennyiben "felesleges" villamos áramot termelnek a szélerőművek, akkor az alső tárolóból a felsőbe szivattyúzzák a vizet, míg fordított esetben a leengedett víztömeg a generátoron keresztül villamos energiát termel a hálózatba.
Elméleti lehetőséget jelent a szélenergiából bizonytalanul érkező villamos áram kezelésére az, ha olyan globális rendszer épül, amely folyamatosan kezeli a villamos rendszereket és egy-egy nagyobb földrész összes szélerőművének termelését.
16.09.2009