A válság kirobbanása megnövelte a szén felhasználását és a széndioxidot. Bár az USA és Európa csökkentették, a fejlődő országok üvegházhatású gázoknak már 54 %-át termelik. A klímaváltozás íratlan törvénye miatt a széndioxid kibocsátás nehezen csökkenthető, ellenben egészében áthelyeződik. Igy pl 1990 óta az USA és a fejlett országok stabilizálták a kibocsátásukat, - néhány esetben csökkentették is – de globálisan növekedett. Az elmúlt tíz évben néhány hivatalos megnyilatkozás kételkedett abban, hogy az általános felmelegedés összefügg az emberi tevékenységgel, a széndioxid kibocsátás mégis 30 %-al emelkedett, s ebből csak a legutolsó két évben 5 %-al. (Aiolus News)
A 2010 adatai különösen jelentősek, mivel a kibocsátások újra növekedtek, beleértve a gazdag országokat is a recesszió megnövekedése miatt. A közelmúltban az Európai Unió bejelentette, hogy a 2010-es 2. 4% -os növekedés ellenére tartja magát a Kioto-i Egyezmény teljesítéséhez. Ez az Egyezmény 2008-2012 periódusra 8%-os csökkentést irányzott elő 1990-hez képest, de az EU már vállalta, hogy 2020-ig 20%-al csökkenti a széndioxid kibocsátást. Jelenleg már 15.5%-nál tartanak, s így vállalásuk teljesítése a kitűzött időre reálisnak látszik.
Az Európai Bizottság azonban felhívja a figyelmet egy megoldandó problémára. Nevezetesen, mialatt a fejlett országokban csökken a széndioxid kibocsátása, addig a fejlődő országokban növekszik. Ez azonban nem meglepő, mivel a fejlett országok a sok energiát fogyasztó ipari termelésük egy részét áthelyezték ezekbe az országokba. Például azáltal, hogy a fejlett országokban csökkentik az acélgyártást, és helyette Kínából importálják, növekszik a globális kibocsátás. 2003 óta Kína megduplázta, India pedig 60 %-al növelte kibocsátást Kína azzal érvel, hogy az egy főre eső széndioxid kibocsátása sokkal alacsonyabb, mint a fejlett országoké. Ez igaz, de az is hogy Kína 1990 óta megháromszorozta a kibocsátást és ebben az ütemben, 2027-ben utolérheti az Egyesült Államokat is.
A Kiotói egyezmény érvénye 2012-ben lejár. Úgy tűnik azonban, hogy a lejáratig már sem idő, sem hajlandóság nem mutatkozik egy új nemzetközi szerződés kidolgozására. A legnagyobb kibocsátók, az USA és Kína, nem hajlandók korlátozni a kibocsátásukat, míg Japán és Kanada, amelyek jelenleg is tagjai az egyezménynek elfogadják a megújítást.
Az Európai Unió is jelezte, hogy kompromisszumként kész elfogadni a részvételt egy második periódusra, 2020-ig hogy időt adjon az Egyesült Államoknak. Teresa Ribera a Klimaváltozás Állapota titkárságának képviselője szerint „az EU számára nem okoz problémát az Egyezményben való benn maradás, de ez nem lehet ürügy mások számára – az iparilag fejlett és nem iparosodott országok számára, - hogy ne tegyenek semmit.” .
Forrás: Aiolus News
